Trump nemcsak Iránt, hanem az olaj és a nemesfémek árfolyamát is szétbombázta
- Mong Zoltán
- Mar 29
- 5 min read
Egy hónap után már tisztábban látszik: ez nem „sima” geopolitikai pánik
Az USA - Iráni konfliktus kirobbanása után írt első reakciócikkünkben a klasszikus forgatókönyveket vettük végig, de egy hónappal később azonban a kép ennél természetesen sokkal összetettebb. A piac ma már nem egyszerűen háborús kockázatot áraz, hanem egy elhúzódó energiasokk, magasabb infláció és újra szigorodó kamatvárakozások kombinációját. A Reuters összegzése szerint az iráni háború már mintegy 7 ezer milliárd dollárt radírozott le a globális részvénypiacok értékéből, az olaj pedig a legerősebb negyedéves ugrását produkálta az elmúlt két évtized egyik legnagyobb emelkedéseként.
A dollár továbbra is menekülő eszköz – ezt most az euróval és a forinttal szembeni mozgása mutatja meg igazán
Ha a február 27-i és a március 27-i ECB referenciaárfolyamokat nézzük, akkor jól látszik, hogy a dollár az elmúlt egy hónapban újra erőt tudott felmutatni. Az euró/dollár árfolyam 1,1805-ről 1,1517-re csúszott le, ami nagyjából 2,4%-os dollárerősödést jelent az euróval szemben. Közben az euró/forint 376,63-ról 389,73-ra emelkedett, vagyis a forint az euróval szemben is gyengült. A két mozgás együtt azt eredményezte, hogy az implicit dollár/forint árfolyam nagyjából 319-ről 338 forint közelébe emelkedett, ami mintegy 6%-os dollárerősödés a forinttal szemben.
Ez azért lényeges, mert azt mutatja, hogy a piac végül mégis visszanyúlt a jól ismert válságlogikához: amikor a geopolitikai feszültségből energiaár-sokk, abból pedig inflációs és kamatkockázat lett, a dollár ismét keresett menedékeszközzé vált. Az euróval szembeni erősödés önmagában még mérsékeltnek mondható, a forinttal szembeni mozgás azonban már jóval látványosabb, ami arra utal, hogy a globális kockázatkerülés mellett a feltörekvő devizákra jellemző sérülékenység is felerősödött. Ugyanakkor ez nem egy korlátlan és egyértelmű dollárrali: a dollár csak mérsékelten erősödött, részben azért, mert a magasabb kamatvárakozások már nemcsak az Egyesült Államokban, hanem más fejlett piacokon is megjelentek.
A nyersanyagoknál nem kérdés: az energiasokk lett a központi történet
A konfliktus leglátványosabb piaci hatása egyértelműen az energiapiacon jelent meg. A háború kezdete óta a Brent több mint 50%-kal ugrott meg, időlegesen 119 dollár fölé is emelkedett, miközben a Hormuzi-szoros körüli zavarok miatt a világ olaj- és gázkereskedelmének közel ötöde került veszélybe. Európában a gázárak is közel megduplázódtak az első negyedév során. Ez azért kulcsfontosságú, mert a piac jelenleg már nem egy gyors katonai akciót, hanem egy olyan elhúzódó konfliktust áraz, amely a kínálati oldalon is valódi sérülést okoz, és ez sokkal közvetlenebb inflációs veszélyt jelent, mint egy rövid, lokalizált geopolitikai sokk.
Miért nem lett az arany és az ezüst a nagy nyertes?
Talán ez a legérdekesebb fordulat. A klasszikus tankönyvi logika szerint háború idején az aranynak emelkednie kellene. Ehhez a spot arany a háború február 28-i kezdete óta összesen mintegy 17%-ot veszített az értékéből. Az ezüst még ennél is gyengébben teljesített és nagyjából 25%-os esést szenvedett el az első hónapban. De mi áll ennek az érdekes fordulatnak a hátterében?
Az ok egyszerre technikai és makrogazdasági.
Az arany és az ezüst gyengélkedése mögött több tényező áll egyszerre. Az egyik a profitrealizálás: a nemesfémek a konfliktus előtt már jelentős ralin voltak túl, ezért sok befektető egyszerűen ezen az eszközosztályon realizált nyereséget, amikor a portfólió más részein veszteségek keletkeztek.
A másik tényező a dollár erősödése volt, ami dollárban árazott nyersanyagként nyomás alá helyezte a nemesfémeket.
A harmadik, és talán legfontosabb ok pedig a kamatvárakozások drasztikus fordulata: ha az olajsokk tartósabb inflációt okoz, akkor a jegybankok kevésbé tudnak kamatot csökkenteni, ez pedig növeli a nem kamatozó eszközök tartásának alternatív költségét. Több piaci összegzés alapján a mostani nemesfém esés tehát nem azt jelenti, hogy az arany „megszűnt” menekülőeszköz lenni, hanem azt, hogy rövid távon a hozam- és likviditási szempontok felülírták a klasszikus geopolitikai keresletet.
A részvénypiacok reakciója: korrekció, de nem mindenhol egyformán
A főbb részvénypiacok egyértelműen negatívan reagáltak a háború első hónapjára. A Dow Jones hivatalosan is korrekciós zónába került, több mint 10%-kal a februári csúcs alá süllyedve, miközben az S&P 500 és a Nasdaq is több havi mélypontra esett. Az S&P 500 például idén már több mint 7%-ot veszített értékéből.
A nyertesek és vesztesek között viszont markáns volt a különbség: az energiaipari részvények profitáltak a magasabb olajár emelkedéséből, míg a technológia, az utazás, az építési szektor és általában a kamatérzékeny szektorok erősen szenvedtek. A bankszektor is megszenvedi ezt az időszakot elsősorban a stagflációs félelmek miatt, azaz a gazdaság lassulásának félelme negatívan hat a bankpapírok árfolyamára jelenleg.
A piac fókusza már nem a háború ténye, hanem az inflációs következménye
A részvénypiaci gyengülést nem pusztán a geopolitikai félelem magyarázza. Sokkal fontosabb, hogy a magasabb olajár azonnal beépült a növekedési és inflációs várakozásokba is. Az amerikai fogyasztói hangulat háromhavi mélypontra esett, miközben az energiaár-sokk miatt a befektetők ismét attól tartanak, hogy a gazdaság lassul, de az infláció mégsem engedi a lazább monetáris politikát. Ez a klasszikus stagflációs félelem az, ami a mostani piaci reakciót igazán nehézzé és szokatlanná teszi.
Véget ért a kamatcsökkentési történet? Egyelőre inkább háttérbe szorult
A jegybanki kommunikáció és a piaci árazás alapján a közbeszéd fókusza valóban elmozdult a kamatcsökkentésektől a kivárás irányába, sőt időnként már az újabb emelés lehetősége is felmerül. A Fed legutóbb változatlanul hagyta a kamatot, miközben több döntéshozó is arról beszélt, hogy az olajár-sokk újra megemelheti az inflációs várakozásokat, ezért most különösen óvatosnak kell lenni.
A Wall Street Journal szerint a piac március 27-ére lényegében teljesen kiárazta az idei Fed-kamatcsökkentést, és egy ponton már legalább egy emelés esélyét is többségbe tette. Ugyanezen a napon a piac napközben már a „nincs vágás, nincs emelés” forgatókönyv felé is visszahajlott, ami jól mutatja, mennyire gyorsan változik a kamatárazás, de a közös pont egyértelmű: az agresszív lazítás története eltűnt a radarról. Ez részben már önmagában is magyarázza, miért estek a nemesfémek és a növekedési részvények.
Nemcsak a Fed, más jegybankok is nehezebb helyzetbe kerültek
A Bank of England teljes monetáris tanácsa változatlan kamatra szavazott, miközben a piac már akár három idei emelést is elkezdett árazni. Az eurózónában az ECB háború előtti felmérése még csökkenő inflációs várakozásokat mutatott, de a konfliktus utáni energiapiaci sokk miatt már felfelé módosított inflációs forgatókönyvekről beszélnek. Valdis Dombrovskis uniós biztos pedig nyíltan stagflációs kockázatról beszélt, és azt mondta: még rövidebb energiapiaci fennakadások is visszavethetnék az uniós növekedést és akár 1 százalékponttal is megemelhetnék az inflációt. Vagyis a monetáris politika számára most az a legnagyobb kihívás, hogy a növekedési kockázatok erősödnek, de közben az inflációs oldalon sincs megnyugvás.
Összegzés: nem a menekülés tűnt el, hanem megváltozott a sorrend
Az elmúlt egy hónap legfontosabb tanulsága, hogy a piac továbbra is keres menedéket, csak most nem ugyanabban a sorrendben, mint amit egy hagyományos geopolitikai tankönyv alapján várnánk. A dollár részben visszakapta menekülőeszköz-szerepét, az olaj és a gáz lettek a konfliktus legfontosabb árazási csatornái, a feltörekvő devizák nyomás alá kerültek, miközben a 2025-ben óriásit rallizó arany és ezüst rövid távon a profitrealizálások miatt nem tudta betölteni a klasszikus biztonsági szerepet.
A fő kérdés most már nem az, hogy van-e háború, hanem az, hogy az energiasokk mennyire lesz tartós, és emiatt meddig maradnak velünk a magasabb inflációs és kamatkockázatok. Ha ebben nincs gyors megnyugvás, akkor a következő időszak piacait nem a „risk-off”, hanem sokkal inkább a stagflációs újraárazás fogja meghatározni.
Amennyiben érdekel, hogy milyen gazdasági ciklusban, milyen eszközöket érdemes alul vagy felül súlyozni a portfóliódban megtudhatod ingyenes e-bookunkból, ami már hangoskönyv formájában is meghallgatható!
Comments